Eddigi életem során szinte minden – velem megtörtént – eseménynek tudtam a közvetlen vagy közvetett okát, azonban egyetlen egyszer előfordult velem valami, amelyre máig nem tudok magyarázatot.

Sok évvel ezelőtt, amikor az általános iskola hetedik osztályába jártam, részt vettem a hetedikeseknek és a nyolcadikosoknak összevontan megrendezett iskolai helyesírási versenyen.

A verseny rendben le is zajlott (amennyiben jól emlékszem, az irodalomtanárnőm egy szöveget diktált nekünk, ezt kellett lehetőleg helyesen papírra vetni). A versenyt követő valamelyik éjszakán (amikor az eredmény még nem volt ismert), azt álmodtam, hogy már másnap reggel van, és én megyek fel az iskola lépcsőjén, ahol a lépcsőfordulóban az egyik ügyeletes (aki történetesen az egyik osztálytársam volt), azzal fogad, hogy „Attila, első lettél a helyesírási versenyen!”. Az álmomban erre szabódni kezdtem, hogy „Á, csak viccelsz!”, de az osztálytársam odakísért az iskolai faliújsághoz, ahol ki volt rakva a verseny eredménye, és az szerepelt rajta, hogy én lettem az első helyezett. Ezzel véget ért az álom.

Másnap reggel, amikor mentem fel az iskola lépcsőjén, a lépcsőfordulóban valóban az említett osztálytársam volt az egyik ügyeletes. (Erre még tudok magyarázatot: lehet, hogy a hét közepe vagy vége volt, és az ügyeletesek esetleg egész héten ugyanazok voltak – így előző nap tudhattam azt, hogy ki lesz másnap az ügyeletes, így álmodhattam is vele.) Ekkor azonban megszólalt az osztálytársam, és szóról szóra azt mondta, amit előző éjszaka megálmodtam: „Attila, első lettél a helyesírási versenyen!”.

Ekkor ledöbbentem (no, nem annyira a verseny eredményén – akkoriban jó helyesíró voltam, legalábbis az iskolatársaim többségéhez képest –, hanem azon, hogy ugyanolyan körülmények között tudom meg az eredményt, ahogy előzőleg megálmodtam). Megdöbbenésemben szabódni kezdtem, és véletlenül ugyanazt mondtam, mint amit előzőleg, az álmomban: „Á, csak viccelsz!”. Erre az osztálytársam – akárcsak az álmomban – a valóságban is odavezetett a faliújsághoz, amelyen ki volt rakva az eredmény. Igaz, a valóságban „csak” megosztott első helyezett lettem (egy nyolcadikos sráccal együtt).

Na, ezt magyarázza meg nekem valaki, hogy álmodhattam/láthattam előre (ráadásul majdnem teljesen pontosan, tehát szereplőkkel, szöveggel egyezően, mint egy filmet) egy párperces jelenetet az életemből – órákkal korábban, mint ahogy az később megtörtént? Ez nem olyan, mint egy esküvő, ahol azért már a szertartás előtt sejteni lehet, hogy a házasulandó felek hogyan és mit válaszolnak a tisztelendő kérdésére…